Nem unatkoztunk november 27-én sem. Délután körútra indultunk, hogy szalmát vigyünk azoknak a kutyusoknak, akikről tudjuk, hogy fáznak és esetleg nincs házikójuk sem. Sándorfalva irányába, Ópusztaszeren át, Csanytelekre vezetett az utunk. Persze, előtte Sándorfalvánál megálltunk az egyik háznál, ahol önkéntes segítőnk közreműködésének és szép szavának köszönhetően a gazdik már készítettek kutyaházat a kutyus számára, de szalmát vittünk bele, hogy ne fázzon!

Tovább haladtunk Ópusztaszer irányába, ahol az egyik háznál szintén szalmát szerettünk volna otthagyni, de nem volt otthon senki. Örömmel láttuk, hogy a kutyus szabadon van és nem láncra kötve, valamint azt, hogy van házikója. Mentünk tovább, a legfontosabb célunk Csanytelek volt. Itt egy idős házaspár felajánlott egy kutyaházat, ugyanis az ő kutyájuk elveszett korábban és másikat nem szeretnének, de a házikót felajánlották, hogy egy mélyszegénységben élő család számára elvigyük, ahol a kutyusnak nincs háza.

Elszállítottuk, beállítottuk a kutyusnak, igaz nem a legszuperebb házikó, de megteszi, jól kibéleltük szalmával. Vittünk tápot és edényt is a számára, no meg az anyukának, aki egyedül neveli a gyermekeit, befőttet készített oda a segítőnk. Visszafelé meglátogattuk a Csanyteleki Önkormányzatot. A polgármester úrral váltottunk pár szót a települést érintő állatvédelmi problémákról és arról, hogy a közeljövőben szorosan együttműködünk és megpróbáljuk a felelős állattartást népszerűsíteni a településen is, mint ahogyan azt már több kis településen sikeresen végezzük.

Ezek után a település általános iskolájába mentünk, ahol az igazgató úrral arról beszélgettünk, hogy szeretnénk a fiatalok figyelmét a felelős állattartásra felhívni akár egy osztályfőnöki óra keretein belül. Az igazgató úr örült a spontán megkeresésünknek és nyitottak az együttműködésre. Majd hazafelé jövet az egyik házba még adtunk be szalmát, majd ott is megálltunk, ahol nem voltak otthon.

Már sötét volt és még mindig a gazdi nem volt itthon, így a kapu elé letettünk egy kis zsák szalmát, rá írva azt, hogy a kutyuskának majd tegye be a házikójába. Boldogság van a szívünkbe, hiszen jót tudtunk ma is cselekedni, még ha csak egy kicsit is és örülünk, hogy a település nyitott az együttműködésre az állatvédelem területén.